A női funkcionális meddőség evolúciós értelmezése

posted in: Cikkek | 0

Remek nézőpont és igen komplexen összefoglalt írás:
Szendi Gábor: A női funkcionális meddőség evolúciós értelmezése
Megjelent: Mentálhigiéné és Pszichoszomatika. 2007, 8(1):5-48

Idézet a szakcikkből:
“Steuresi és munkatársai (2006) funkcionális meddőségben megkérdőjelezték a ovárium hiperstimulációjával támogatott inszemináció előnyét, de eredményeik kiterjeszthetők bármilyen más mesterséges megtermékenyítési eljárásra. Kettőszázötvenhárom funkcionális meddőségben szenvedő nő közül véletlenszerűen kiválasztott 127 inszemináción vett részt, a többi várólistára került. A hatodik hónap végére a várólistás csoportban 32% terhesség, az intervenciós csoportban 33% terhesség jött létre. A várólistás csoportban 15%, az intervenciós csoportban 31% vetélés fordult elő (!). A fennmaradt terhességi arány 27% volt a várólistás, és 23% az intervenciós csoportban.
Mindez arra utal, hogy mesterséges megtermékenyítési technikákat nagy számban alkalmaznak olyan nőkön is, akiknek teherbeesését pszichés problémák gátolják, s a kezelés valójában placebóként hat. Ennek oka a meddőségipar kialakulása (Spar, 2006), amely üzletszerűen kezdi “árusítani” a meddőségre a megoldást, medikalizálva ezzel számos párkapcsolati és mentális problémát.”